Mi, az aláírók



A. A nemzetközi drogpolitika az Egyesült Nemzetek 1961-es, 1971-es és 1988-as konvencióján alapul, és ezek a konvenciók betiltják számos anyag nem gyógyászati vagy tudományos célú termelését, terjesztését, eladását és fogyasztását;

B. Bár az ENSZ konvenciókat masszív rendorségi erok és egyéb források felhasználásával hajtják végre, a tiltott anyagok termelése, fogyasztása és kereskedelme látványosan megnott az utóbbi harminc évben, s egy olyan alapveto problémával állunk szemben, melyet a rendorség és a börtönhatóságok is felismernek.

A megelozéssel és kezeléssel kapcsolatban:

Mivel
- A drogokkal való visszaélés az egész Földön komoly probléma, elsosorban a fiatalok körében,
- a civilizált nemzetek jobb megoldásokat keresnek a drogok szabályozására,
- a tiltás hosszú története megmutatta, hogy a kormányzati tevékenységben, büntetotörvénykönyben és rendorségben való kizárólagos bizalom csak marginális hatással lehet a kábítószerekkel való visszaélésre,
- meggyozo bizonyíték van továbbá arra nézve, hogy a kormányzati beavatkozás nélküli hatékony kezelési programokat kell kidolgozni, melyek lehetové teszik a soha véget nem éro kutatás számára a leheto legszélesebb köru vizsgálatokat, melyek a drogok áldozatainak nyújtanak segítséget.

A termeléssel és kereskedelemmel kapcsolatban:

Mivel
- a tiltott anyagok nagy többsége szabadon áramlik a Földön a tiltó szabályok ellenére is,
- a növekvo profit, melyet a szervezett bunözok szereznek a tiltott anyagok kereskedelmébol és amely egyéb buncselekmények elkövetéséhez is hozzájárul és hatással van legális pénzügyi tranzakciókra is, olyan méreteket kezd ölteni, hogy az aláássa a jogi testületek és alkotmányos kormányzatok alapjait,
- az illegális anyagokkal való kereskedelem tetemes haszonnal jár, és ez ahhoz fog vezetni, hogy egyre növekszik a drogok termelésébe bevont országok száma, illetve az új drogok kifejlesztéséért folyó kutatásokba fektetett pénz,
- az illegális drogkereskedelem üldözésébe fektetett hatalmas eroforrások növekedést idéztek elo ezeknek az anyagoknak a piaci árában, s ennek egyetlen haszonélvezoi a szervezett bunözok.

A fogyasztás társadalmi és egészségügyi vonatkozásairól:

Mivel
- a drogfogyasztók nagy kockázatnak vannak kitéve azáltal, hogy általában nélkülözniük kell a biztos információkat az általuk használt drog összetételével és hatásaival kapcsolatban, s ez gyakran a túladagolás miatti halálhoz vezet, mely jócskán túlszárnyalja a drog saját természetébol fakadó veszélyeit,
- az illegális anyagok tilalmas természete gyakran leküzdhetetlen akadályt jelent a prevenciós munkában, csakúgy mint a közintézmények és magánszervezetek tanácsadói tevékenységében; a jelenlegi törvények a drogfogyasztót arra ítélik, hogy a társadalom peremén éljen, állandó összeköttetésben az alvilággal,
- a szervezett bunözés célja a fogyasztók számának gyors növelése, és a kevésbé ártalmas anyagoktól (mint pl. a kenderszármazékok) az ún. kemény drogok felé próbálja átirányítani oket,
- a szervezett bunözés világának hatalmas nyomása arra készteti a fogyasztókat, hogy maguk is dealerekké váljanak, mely a drogfogyasztást csak tovább növeli.

A jogi és börtönügyi vonatkozásokról:

Mivel
- a represszív drogtörvények végrehajtása hatalmas nyomást jelent a büntetésvégrehajtásra annál az oknál fogva, hogy a börtönben fogva tartottak nagy része valamilyen közvetetten vagy közvetlenül droggal kapcsolatos buncselekmény miatt került oda,
- a jelenlegi drogpolitika olyan szabályozás vezet be a nemzeti törvénykezésbe, mely korlátozza az egyén szabaságát és polgárjogait,
- a létezo drogtörvények helyességét számos országban vizsgálatnak vetették alá és alternatív megoldásokat keresnek.

1, Megállapítjuk, hogy az ENSZ 1961-es, 1971-es és 1988-as konvencióiból származó tiltó drogpolitika jelenleg az oka azoknak a károknak, melyeket az illegális anyagok fogyasztása, termelése és terjesztése a társadalom minden területén okoz, a gazdaságban és közintézményekben egyaránt, s aláássa az egészséget, az egyének életminoségét és szabadságát, s az Kábítószerügyi Bizottság Miniszteri Szekciójának 2003 április 16-17-én Bécsben tartandó ülésén azt
2, Szorgalmazzuk a fotitkár és az ENSZ tagállamok számára, hogy vegyék figyelembe azokat a pozitív eredményeket, melyeket egyes országok az ártalom- és kockázatcsökkentés (különösen a pótszerek adagolása) terén értek el, illetve egyes anyagok fogyasztásának dekriminalizálásában, a kendertermékek árusításának részleges dekriminalizációjában, illetve a heroin orvosilag ellenorzött terjesztésében.
3, Felhívjuk a a fotitkárt és az ENSZ tagállamokat, hogy tegyék hatékonyabbá a szervezett kábítószerkereskedelem elleni harcot oly módon, hogy legális ellenorzést és szabályozást hoznak létre a jelenleg illegális anyagok termelésének, kereskedelmének és fogyasztásának kontrolljára.
4, Felhívjuk a fotitkárt és az ENSZ tagállamokat, hogy kezdeményezzék az 1961-es és 1971-es ENSZ konvenciók felülvizsgálatát azzal a céllal, hogy újraosztályozzák a kábítószereket és a tudományos illetve gyógyászati használaton kívül is engedélyezzenek egyes fogyasztási formákat, ezenkívül az 1988-as konvenció eltörlésére.